Növeld a raktári hatékonyságot: tedd mérhetővé a gyalogolt távolságot és a készletpontosságot

A raktárban a pazarlás látható, mégis szinte senki sem számolja meg. Az ok: a mozgás munkának néz ki. Aki egész nap gyalogol, elfoglaltnak tűnik. Maga a gyaloglás semmit sem termel, csak az ára annak, hogy valami rossz helyen van.

Az első szám a távolság kiszedési sortételenként. Ehhez nincs szükséged rendszerre, egy lépésszámláló és egy hét is elég. Oszd el a lépéseket a sortételekkel, és máris van egy számod, amivel dolgozhatsz.

Egy példa: napi 600 sortétel, átlagosan 38 méter tételenként, ez a csapat szintjén 22,8 kilométer. Ha azt a 20 százalék terméket, amely a kiszedések 80 százalékát adja, szemmagasságba és a csomagolóasztal közelébe helyezed, a táv 24 méterre csökken tételenként. Ez 8,4 kilométerrel kevesebb. Minden nap.

A második szám a készletpontosság. A rendszer szerint 50 darab van, a polcon 38 van, tehát 76 százalék. Ez a rés egészen máshol termel felesleges munkát: egy utánrendelést, amire senkinek nem volt szüksége, egy expressz szállítást, ami valódi pénzbe kerül, egy keresést három sor mentén.

Az a pont, ahol rendszerint elszakad a fonal, az áruátvétel. A raklap ott áll, a könyvelés csak később történik meg, és pontosan ebben a résben születik meg az az eltérés, amely hónapokkal később megmagyarázhatatlan leltárkülönbségként bukkan fel.

A csapda: az állványzat átépítése számolás előtt. Egy rendezett, de rosszul zónázott raktár szép, a gyaloglás viszont pontosan olyan hosszú marad, mint korábban. Először számold meg, milyen gyakran szednek ki egy-egy terméket, csak utána mozgasd a polcokat.

Az első lépés egy hétbe kerül: számold meg a kiszedéseket termékenként, és hozd előre a top húszat. A raktár többi része maradhat, ahol van. A hatás szinte mindig ebben a húszban rejlik.